Szabó Lőrinc Dzsuang Dszi Álma
Szabó Lõrinc: Dsuang Dszi álma Kétezer évvel ezelõtt Dsuang Dszi, a mester, egy lepkére mutatott. - Álmomban - mondta, - ez a lepke voltam és most egy kicsit zavarban vagyok. - Lepke, - mesélte, - igen, lepke voltam, s a lepke vígan táncolt a napon, és nem is sejtette, hogy õ Dsuang Dszi... És felébredtem... és most nem tudom, most nem tudom, - folyatta eltünõdve, - mi az igazság, melyik lehetek: hogy Dsuang Dszi álmodta-e a lepkét vagy a lepke álmodik engemet? - Én jót nevettem: - Ne tréfálj Dsuang Dszi! Ki volnál? Te vagy: Dsuang Dszi! Te hát! - Õ mosolygott: - Az álombeli lepke épp így hitte a maga igazát! - Õ mosolygott, én vállat vontam. Aztán valami mégis megborzongatott, kétezer évig töprengtem azóta, de egyre bizonytalanabb vagyok, és most már azt hiszem, hogy nincs igazság, már azt, hogy minden kép és költemény, azt, hogy Dsuang Dszi álmodja a lepkét, a lepke õt és mindhármunkat én. Vissza
Szabó lőrinc dzsuang dszi alma de
Kétezer évvel ezelőtt Dsuang Dszi, a mester, egy lepkére mutatott. – Álmomban – mondta, – ez a lepke voltam és most egy kicsit zavarban vagyok. – Lepke, – mesélte, – igen, lepke voltam, s a lepke vigan táncolt a napon, és nem is sejtette, hogy ő Dsuang Dszi… És felébredtem… És most nem tudom, most nem tudom, – folytatta eltünődve, – mi az igazság, melyik lehetek: hogy Dsuang Dszi álmodta-e a lepkét vagy a lepke álmodik engemet? – Én jót nevettem: – Ne tréfálj, Dsuang Dszi! Ki volnál? Te vagy: Dsuang Dszi! Te hát! – Ő mosolygott: – Az álombeli lepke épp így hitte a maga igazát! – Ő mosolygott, én vállat vontam. Aztán valami mégis megborzongatott, kétezer évig töprengtem azóta, de egyre bizonytalanabb vagyok, és most már azt hiszem, hogy nincs igazság, már azt, hogy minden kép és költemény, azt, hogy Dsuang Dszi álmodja a lepkét, a lepke őt és mindhármunkat én.
Szabó Lőrinc: Te meg a világ
Az elemzést tehát indíthattuk volna akár a Dark City től, a Mátrix -trilógiától vagy az Eredet című filmtől is, amelyekben szintén ennek a gondolati hagyománynak az inspirációja ismerhető fel, de talán mégis szerencsésebb, hogy a gyökereknél kezdtük, pontosabban a gyökerekhez emberi törzsünkön át kapcsolódó koronánál, arról esett ugyanis néhány szó, miképp beszélhetünk konyhanyelven a létezés végső állapotairól a különféle hitelvek gondolatait közös alapra hozva. De a Dsuang Dszi álma című vers (a Dsuang Dszi csontjai címűhöz hasonlóan) pont ellenkezőleg, az emberi létezés feloldódás előtti részéről szól, a beteljesülést megelőző végeláthatatlan vándorlás állapotáról, az illúziók és álmok koráról – szóval szinte valamennyiünk jelenéről, akik még látjuk értelmét bármit csinálni, akik még olvasunk, még valamit keresünk, mert nem vagyunk kész. A hinduizmus felől nézve az élet illúzióvoltát, a maját éljük meg az avadijja, vagyis a tudatlanság miatt; a buddhizmus gondolatvilága szerint a lélek nélküli földi létezésben, vagyis az anatmanban vagyunk, a taoizmus eszmerendszere alapján pedig a kényszeres cselekvés állapotában.
Szabó lőrinc dzsuang dszi alma
Egyszerre igaz lehet állítás és tagadás, látszat és valóság. A Dsuang Dszi álma ezt a relativitást, viszonylagosságot vallja egy példán keresztül: Dsuang Dszi álmában lepke volt, s felébredve nem tudja eldönteni, mi az igazság: ő álmodta-e a lepkét, vagy a lepke álmodja-e őt. a lepke őt és mindhármunkat én. Ezt támasztja alá a vers második fele is, melyben már a költő szólal meg, és továbbra is ugyanabban a hangnemben folytatja a történetet. A 2. egység (4-6. versszak) a lírai én szólama. Úgy szólal meg, mintha beszélgetne Dsuang Dszivel. Nevetve próbálja kimondani az igazságot, de azonnal rá is jön, hogy nem teheti, hiszen lehet, hogy ő maga is csak egy álmodó. Azaz nézőpont kérdése, hogy ki kit álmodik. A vers látszat és valóság azonosságáról, a világ végtelen körkörös ismétlődéséről szól, hiszen Dsuang Dszi egyszerre az, aki álmodik, amit álmodik, és akit mások álmodnak. És ez így folyik már kétezer éve. Mikor kiderül, hogy a tanítvány mondatai a mi korunkban hangzanak el, elbizonytalanodik az olvasó is: hogyan beszélgethet egymással a kétezer éve halott kínai gondolkodó és a jelenleg élő nyugati költő?
De ez a vers a bejáratott gondolati sémákhoz való ragaszkodásból fakadó hitetlenségről is elmond valamit, ami meghatározza azt is, meddig tart ez a nyugtalanság, ez az ébernek látszó álom. A tanítvány – hiszen a lírai én ebben a történetben mindenképp ebbe a pozícióba kerül – kétezer év távlatából úgy érzi, csak egyre bizonytalanabb lett abban, a mester mire is akarhatott kilyukadni – talán épp a kényszeres megérteni próbálás miatt, mert a tao nem a keresésről, hanem a megnyugvásról szól. De hány álom? Hány párhuzamos élet? Hány újraszületés még? Bárcsak kicsit könnyebben menne ez a nem akarás. Akkor talán nem kellene még annyiféle dolgot annyiféle formában megtapasztalnunk. Szabó Lőrinc Dsuang Dszi álma Kétezer évvel ezelőtt Dsuang Dszi, a mester, egy lepkére mutatott. – Álmomban – mondta, – ez a lepke voltam és most egy kicsit zavarban vagyok. – Lepke, – mesélte, – igen, lepke voltam, s a lepke vígan táncolt a napon, és nem is sejtette, hogy ő Dsuang Dszi... És felébredtem... és most nem tudom, most nem tudom, – folyatta eltünődve, – mi az igazság, melyik lehetek: hogy Dsuang Dszi álmodta-e a lepkét vagy a lepke álmodik engemet?
- Szabó L�rinc: Dsuang Dszi álma
- Szabó lőrinc dzsuang dszi alma de
- Miután teljes film online ingyen játékok
- Szabó lőrinc dzsuang dszi alma consulting